Balatoni jégvilág • csapó kettő

Írta: Tollár Eszter / 2021-02-17 16:41:21 / 0 hozzászólás

Miután pénteken láttam, amit láttam a Balaton partján, azt mondtam a családnak, hogy nincs kecmec, ezt nekik is látniuk kell. Az indulás és megérkezés viszontagságos és nehézségekkel tűzdelt volt, ezt nem is részletezném. Kb. 45 értékes perc „veszett oda”, de azért még így is maradt bőven idő körülnézni. Az előző napi unalmas, felhőtlen égboltot, szombaton szép, fotogén felhők díszítették. A délutáni órákban érkeztünk Berénybe, Péternek is tetszett a látvány, szívesen fényképezkedett a jeges tereptárgyakkal.  A képeken nem látszik, de körös-körül emberek nyüzsögtek, a homokos parti sétányt sáros dagonyává taposták. Az előző naphoz képest kicsit kiábrándító volt, de hát mindenkinek szíve-joga, hogy itt kiránduljon, ha úgy tartja kedve. 

Átsétáltunk a szabadstrandra, ismételten megpróbálkoztam a „bubiszőnyeget” lefotózni. Ennyi bírt kijönni belőle. 

Erről a padról a jég egy részét már lefeszegették, de azért maradt még egy „fotózásnyi” rajta. Közben Neo is előkerült, nagyon otthon érezte magát már itt, egyfolytában elkóborolt. Csodálkoztam is, hogy nem vagyunk megkiabálva, hogy tegyük már pórázra. 

Ismét a jól bevált partra vetődtünk, ahol már ott volt a fotóklub egy kis része és Laci, aki Tiszaújvárosból jött le a családjával. Na, én ekkor kezdtem el fotózni, mindig inspirál a lelkesedése. És ekkor én elvesztem. :)  Annyira szépen alakultak a fények, csak lődöztem ész nélkül. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy de jó lenne tudni fotózni. :D 

És a már sokat látott pad... Sorban állás volt érte. Amikor sorra kerültünk Péterrel (Neo fogalmam sincs hol kóborolt, remélhetőleg az „apja” vigyázott rá), én csak annyit kértem Lacitól, hogy jól nézzek ki a képen. És ő megcsinálta! Nagyon büszke vagyok rá. :D 

A közjáték után folytattuk a fotózást, látszott, hogy már nincs túl sok idő, a felhő el fogja nyelni a nap sugarait. 

Az utolsó másodpercben estem be a fotóklubos csoportképbe, ami kicsit csalás, mert alig tudtam váltani velük pár szót a nagy rohanásban, illetve elmélyülésben. 

Ez az utolsó kép szintén a sokat emlegetett Lacitól származik, búcsúzóban még utánunk lőtt egyet, de szerencsére senki sem sérült meg. :D 

Egészen más arcát mutatta a part, mint egy nappal korábban, persze a napszak is teljesen más volt, és  az az eszeveszett szél is sokat csillapodott. Bár aki nem élte át az előző napot, annak így is erősnek tűnhetett.