Csapatépítés

Írta: Tollár Eszter / 2021-03-02 11:16:48 / 0 hozzászólás

VISSZATEKINTŐ • 2017 januárjában történt (és íródott)

Szerdára betegedett le Péter, ki is számoltam, hogy péntekre annyira jól lesz már, hogy el tudom vinni a jégtáblákhoz, ahol Kriszékkel „törtünk-zúztunk” úgy három hete. Tudtam ugyan, hogy hó borítja, így közel sem lesz olyan különleges, mint akkor, de ez nem tartott vissza. Egy ideig péntekre napsütést ígért a meteorológia, de ahogy közeledett a nap, úgy módosult az előrejelzés ködösre. Ennek nem örültem, de elfogadtam a szomorú valóságot.
Minden a terv szerint haladt, Péter péntekre valóban kiváló formában volt, így semmi akadálya nem volt, hogy csak ő meg én elinduljunk a jégre, csapatépítésre. :) 
Kiszálltunk az autóból. Míg pakolásztam, Péterből már csak egy apró pötty látszott a távolban.

Megvan a hangulata ennek az időjárásnak is. Időnként például a tér görbülni is képes, ami pont időjárás-független, de kellett ide írnom valami szöveget. :D

A havas jégtábláknak meg az az előnye, hogy nem annyira csúsznak.

Péter értékelte a helyzetet, csodálta az átlátszó jégtáblákat. :)

Ismét meggörbült a tér, de most úgy istengazából, de tényleg! 

Majd ez a két hattyú meglátott bennünket és elindultak felénk. Valami ételben reménykedhettek. Amikor elég közel voltak, elkezdtek fújni, lehet, hogy simán csak a területüket féltették, nem tudom. Nagy egyetértésben és szinkronban lépdeltek. Haláliak voltak. 

Aztán váratlanul faképnél hagytak bennünket.

Készülődtünk vissza az autóhoz, néhány látképpel búcsúztam a helytől.

...meg pár közelivel, de fény nélkül ez eléggé meddő próbálkozás volt.

A végső búcsú pedig Péter nagy kedvence: amikor velem szelfizhet.