DOLOMITOK • Fények játéka

Írta: Tollár Eszter / 2021-03-24 13:02:09 / 0 hozzászólás

VISSZATEKINTŐ • 2018 novemberében történt (és íródott)

ELŐZMÉNY:
DOLOMITOK • Katasztrófaturisták

Mi tagadás, piszok mázlink volt az időjárással. És a túravezetőnkkel is, Krisszel. Ő több ízben járt  a Braies-tónál, oda vitt bennünket. Tudta, hogy a reggeli órákban kedvező fényekben tetszeleg a tó, főleg, ha van fény és abból bizony nem volt hiány. Közel volt a szállásunkhoz, így amikor útközben megláttunk néhány lovat a ködben úszó tájban, nem volt kérdés, hogy megálljunk-e. Nehéz témának bizonyult, nekem például ez az egy kerekedett, ez is csak így fekete-fehérben él. 

Jobbra nézve, ezek a mesés lankák tündököltek.

Íme a Braies-tó.
A legjobbkor érkeztünk. Hihetetlen szélcsend, feszített víztükör várt bennünket. Nem tudom, hogy ez errefelé mennyire ritka jelenség, de én kiváltságosnak éreztem magam. Mentünk egy félkört a tó körül és lődöztünk, amíg lehetett, illetve amíg a fények kedvezőek voltak. 

Búcsú a tótól... Mi mentünk, a turisták meg jöttek csónakázni. Ideális időzítés. 

Doki előbb kipipálta a tavat, mint mi hárman, itt várt ránk türelmesen. Akkor még nem tudtuk, hogy mitől olyan elégedett a tekintete. Aztán kiderült, hogy ebből a szent pozícióból egy olyan képet lőtt, hogy én magam ronda sárga irigy vagyok azóta is. 

Ez az. 

Fotó: dr. Simán László

Eldurvultak a fények. A völgy egyik oldalát szétégette a nap fénye, ezt a másikat meg finoman nyaldosta. 

Az egyetlen normális csoportképünk helyszíne. 

Fotó: Kovács Krisztán

A túrán készült képeim közül ez az egyik kedvencem. Ahogy a vörös fenyők világítanak, mint kicsiny lámpások, hát imádom, na. Ez a helyzet. 

4 éve kihagytam a Pordoi-hágónál ezt a keresztet, valahogy ösztönösen kerülöm az efféle jelképeket, pedig itt igazán jól mutat. Kutyafuttában ugyan, de most volt alkalmam pótolni az elmaradásom.

Úgy döntöttünk, hogy megint célba vesszük a Tre Cime-t, legalábbis, ami lentről látszik belőle. A fiúk ki is találták, hogy épp elcsípjük az utolsó fényeket és a kicsi tóban gyönyörűen tükröződni fog a csúcs... És bár az időnk vészesen fogyott, nem lehetett nem megállni út közben röpke 5 percre ezért a néhány képért.

Célba értünk, időben érkeztünk. Épp csak a felhők kevertek be kissé, így a nap fényéből ez a kevéske maradt, amit a következő két kép mutat. 

Mire a nap lement, a hegytető is kitisztult, így maradt egy-két képre lehetőségünk. Még ha nem is pont az, ami az elképzelés volt. 

Vasárnap már nem volt olyan nagy szerencsénk, köd ült a tájra, az a fajta, amivel semmit nem lehet kezdeni, így aztán úgy határoztunk (Krisz ötletére), hogy vegyük hazafelé az irányt, de álljunk meg Bledben egy piknikre.

Így is tettünk. A mólón megettük a maradékainkat, mindenki jóllakott. 

A felhők és a napsütés a barátaink lettek megint. 

Végül felkapaszkodtunk a kötelező kilátóba, Nándi és Krisz elégedetten összepacsiztak, majd hazagurultnk.

Másfél hónap múlva pedig megírtam, amire még emlékeztem.
Kösz srácok! Jó volt veletek. Megint. :)

DOLOMITOK galéria