4N AZ OLASZOKNÁL • Nulladik nap a Dolomitokban

Írta: Tollár Eszter / 2021-03-21 19:02:37 / 0 hozzászólás

VISSZATEKINTŐ • 2014 októberében történt (és íródott)

Doki előre figyelmeztetett, hogy ezt a kalandot nem felejtem el és rengeteg jó képpel fogok hazatérni. Hittem neki, de realista énem mégsem engedte, hogy túlságosan beleéljem magam, talán a csalódás elkerülése végett. Így utólag, már elárulhatom, hogy maximálisan igaza volt. Nem tudom, hogy ha az időjárás nem lett volna olyan nagyon kegyes hozzánk, akkor miként vélekednék, de gyanítom, hogy az Dolomitok még abban ez esetben is rendkívüli hatással lett volna rám. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy ránk, mert a kis csapat többi tagja is folyamatos hüledezéssel kommentálta a hatalmas sziklák látványát, ahogy valószínűtlen módon tornyosultak fölénk.

Kicsit előre szaladtam, pedig az első kép még határainkon innen készült, búcsúképpen az itthon maradtaknak.

A start sietségében és az örömmámortól, amit annak köszönhettünk, hogy minden fontos holmi – a pár kiló almától eltekintve – befért a napfénytetős Subaruba, a fiúk nem egyeztették a GPS útvonaltervezését a papír alapú térképpel. Aki követett már el hasonló baklövést, az tudja, hogy a célt így is eléri az ember, de nem biztos, hogy a legideálisabb útvonalon. Nos, a sofőr szempontjából valóban nem volt ideális a hajtűkanyarok gyors egymásutánja, de magam részéről nem bántam ezt a kis bakit, mert varázslatos helyekre keveredünk el, pl. Corvara városa felé, ahol az első fényképeket készítettük.

Továbbhaladtunk, de Dokinak nagyon hamar újra a fékre kellett lépnie, mert megláttunk egy birkanyájat (később ez már majdnem hétköznapi eseménynek számított) festői környezetben és kiváló fényekben. 

Volt még néhány „Itt állj meg Doki!” és hasonló felkiáltás, sőt még megállás is, de közben meg siettünk, hogy időben el tudjuk foglalni a szállásunkat. Amikor azonban a Pordói-hágóhoz értünk, teljes volt az egyetértés, miszerint üsse kavics a későn érkezést, itt fotózni kell és kész! A sziklák a lemenő nap fényében, a gomolygó felhők és a néhány siklóernyős, aki még a levegőben volt, sokáig nem hagyta, hogy visszaüljünk az autóba. :)

Igen, az a kis pötty a sziklák között egy ember, siklóernyővel.

Délután 5 óra után sikerült Canazei-be érnünk, sikeresen beköltöztünk ideiglenes otthonunkba. De mielőtt bevettük magunkat, a ház tövéből fotóztam egy kis hegyecskét holdacskával…

…meg egy madárembert búcsúként a nulladik napunk zárásaként. 

4N AZ OLASZOKNÁL • Első nap, ráhangolódás
4N AZ OLASZOKNÁL • Második nap, a Dolomitok megmutatta magát
4N AZ OLASZOKNÁL • Harmadik nap, Visítós Sella
4N AZ OLASZOKNÁL • Negyedik nap - Esős, felhős, napos, csókás
4N AZ OLASZOKNÁL • Ötödik nap - finálé

DOLOMITOK galéria