Jégnéző körúton

Írta: Tollár Eszter / 2023-02-12 20:13:01 / 0 hozzászólás

Egész héten kerestem a megfelelő alkalmat, hogy a Balaton jegét ismét a retinámba véshessem. Ebből soha nem elég, ráadásul lassan már csodaszámba megy, ha nulla fok alá esik a hőmérséklet több napon (jelen esetben éjszakán) keresztül. Muszáj menni, emlékeket gyártani, mert esélyes, hogy rövid időn belül ennyit sem kapunk a télből. A közösségi oldalakon posztolt képek alapján igyekeztem tájékozódni, hogy kb. merre érdemes keresgélni a látványosabb jeges formációkat. Országos, tiszántúli cimborám is jelentkezett, hogy szombaton a környéken kószál, ütközzünk már egyet, ha sikerül.

Hajszál híján egyedül vágtam neki – sőt még az is a levegőben lógott, hogy neki sem vágok – a kalandnak, majd péntek délután derült égből eszembe jutott Szilu, akit azon nyomban felhívtam, kérdezvén, hogy nem kellene-e a szombati napkeltét a Balaton partján érnünk. Nem habozott, egy rövid „de” után megbeszéltük, hogy majd megbeszéljük a részleteket később.

Úgy is lett. Minden a terv szerint haladt, épp időben értünk Vonyarcvashegyre. Gyönyörű napkelte ígérete lógott a levegőben, pont annyi felhő, ami jól megszűri a napsugarakat, tükörsima jégfelület, a parton pedig felaprított jégtáblácska-halmok. Azt gondolom, hogy ez a szelfi hűen tükrözi, mennyire elégedettek vagyunk a körülményekkel és nem utolsó sorban, magunkkal. 

Lassan megjelent a napkorong...

Ja igen... Neo is jött velünk.

Ilyenkor percekben lehet mérni a fotózásra alkalmas időintervallumot... Majd lógó orral elvonulni és közben még néhányat lőni kényszerből, megszokásból, tudván, hogy ezek a képek már csak arra lesznek jók, hogy kitöröld őket, vagy archiváld és évek múlva töröld ki, amikor vészesen fogy már a tárhelyed. Egyet azért mindenképpen megtartasz közülük, hogy beilleszd ide a blogba. :D

A következő állomás Balatonberény volt, itt nem született sok kép.

Majdnem autóba ültünk, amikor felnéztem az égboltra és eme elképesztő felhőköltemény ütötte ki a szemem. 

Neot is belefuttattuk a képbe, ha már egyszer ott volt. 

Néhány perc múlva Balatonmárián találtuk magunkat.

A felhők sűrűsödtek, sokasodtak, formálódtak, „fényt szűrtek”, ezzel igazi fotóbarát viszonyokat teremtve. 

Miután kipipáltuk ezt a helyszínt is, továbbálltunk. Az én kívánságom volt (mivel én voltam a sofőr, ellenvetésnek helye nem volt), hogy térjünk be a bélatelepi strandra annak ellenére, hogy ez az eredeti tervben nem szerepelt. Mondom Szilunak, hogy kukkantsuk meg, hátha van valami... Szinte már fordultunk vissza, Szilu legyintett: megnéztük, mehetünk... A következő pillanatban azonban, ahogy a tekintetünk a partmenti „aligjégről” a horizont felé emelkedett, szánk tátva maradt, kezeink pedig automatikusan a fényképezőgépek után nyúltak. A táj sejtelmes, természetfeletti hangulatot árasztott, a Badacsony „lebegett” ég és víz között, mi pedig tettük, amit tennünk kellett, nyomtuk a gombokat. 

Naná, hogy Neonak is modellt kellet állnia! 

Más tartalom: Így hintázik Szilu Fonyódon

Az „ősterv” szerint Szántódig mentünk volna, hogy Lacival megpróbáljunk néhány keresetlen szót váltani személyesen, háromdében, de ilyen-olyan okokból az a találkozó meghiúsult, maradt a szokásos telefonos tere-fere. Majd egyszer, más évszakban, másik földrajzi ponton. De eljön a napja, az biztos. 

Nekem már csak egy kívánságom maradt: Balatonboglár. Ez lett a végállomás. Teljesen más viszonyok fogadtak, mint az összes korábbi megállónál. Itt komoly vízfelületek voltak, nagy vízimadár-élettel. 

És itt voltak (a móló legvégénél) a legnagyobb jégtáblák, amit ezen a napon láttunk.
Felemlegettük a 6 ÉVVEL EZELŐTTI  kalandunkat, hogy ez ahhoz képest smafu. Hát valóban, de most ezzel kellett beérni és én be is értem, sőt kimondottan örültem. :) 

Mindeközben Neo vadászkutyást játszott.  

Abban megállapodhatunk, hogy az időjárás nekünk dolgozott, mindig a legjobbkor voltunk a legjobb helyen (bár ez csak feltételezés a részemről). 
Kellemesen elfáradva, elégedett vigyorral az arcunkon hajtottunk fel az autópálya hazafelé vezető oldalára. Én magam előtt láttam, ahogy a család elveszít engem minimum arra az időre, míg a képeket letöltöm, rosszabb esetben elkezdek majd velük foglalkozni. 

A korábbi beszámolók a jeges Balatonról ezeken a linkeken érhetők el:

2017:
MIT NEKEM ANTARKTISZ

2021:
ELSŐ BALATONI MÍNUSZOK
BALATONI SZÉTFAGYÁS
BALATONI JÉGVILÁG • CSAPÓ KETTŐ
VERŐFÉNYES BALATON • HARMADIK, BEFEJEZŐ RÉSZ

2022:
JÉG-HEGYEK
OLVADÓ JÉGVILÁG